Pálinkás András

2011 óta építek szoftvert. Az út nem a megszokott volt: teszteléssel és tesztautomatizálással kezdtem, éveket töltöttem azzal, hogyan lehet megállapítani, hogy egy rendszer tényleg működik-e, QA-csapatokat vezettem — majd visszatértem magukhoz a rendszerekhez. Ma principal szoftverfejlesztőként dolgozom backend mikroszolgáltatásokon, egy keresztfunkcionális csapatban.

Ez a kitérő a leghasznosabb dolog abban, ahogy dolgozom. A legtöbb fejlesztő azt tanulja meg, mit csinál egy rendszer; pár év tesztelés azt tanítja meg, mit csinál akkor, amikor baj van — rossz bemeneten, terhelés alatt, hajnali háromkor egy deploy után. Ezekre az esetekre már tervezéskor gondolok, mert sokáig én voltam az, aki megtalálta őket.

Az iparágak is nyomot hagytak. Autóipari kormányrendszerek, orvosi képalkotás, biztosítási telematika — mindháromban egy hiba nem rossz értékelés, hanem valós következmény. Innen jön az unalmas technológia és a gondos adatkezelés iránti vonzalmam. Ez nem óvatoskodás, hanem annak ismerete, mibe kerül az alternatíva.

A Buildsnap alatt a saját termékeimet építem és üzemeltetem. Ez olyasmire tanít, amire az alkalmazotti munka nem: amikor egy rosszul megírt háttérfeladat számlája a te asztalodra érkezik, gyorsan kiderül, melyik döntés drága valójában, és melyik csak annak látszik.